Ötvenöt Mondat

Elég ébernek lenni.

Az anyag iránti kíváncsiság, az anyagra irányuló elmélyült figyelem szellemet szül.

Ha figyelmet nyújtasz, teret kapsz cserébe.

A tárgyak a kozmosz hordozói.

Az itt és most kiállító m?vész újabb munkáiban el?szeretettel használ kínai eperfa papírt a képalkotáshoz.

A papírok közül az eperfából készített nyilvánítja ki a legfelismerhet?bb módon saját anyagszer?ségét.

A képhordozó felületté átmin?sül?, összetapadt növényi rostok sz?ttesének bels? ritmusa és változatossága kimeríthetetlen táplálékot nyújt a vizuális figyelemnek.

Ez a felület már önmagában sem két dimenziós.

A kiismerhetetlenül szépséges szálak szövevénye legalább eggyel több dimenziót képez.

A fehér eperfa papírt fekete tintával gondosan megszínezve a m?vész nem tesz mást, csak nyilvánvalóvá teszi a többlet-dimenziók létét.

A többlet-dimenziók között a fogalmi is helyet talál.

Ha úgy tartja kedvünk, lelkünk állapota, vagy gondolataink mozgása, a befeketített eperfa rostok közé belesugalmazhatjuk magunknak a fénytelen kozmoszt.

Az ?skáoszt.

A láthatatlan energiák elemi zsongását.

Vagy egyebet.

A fehér és fekete dimenziókra határozott rajzú kék forma rétegz?dik, pontosabban kett? félforma, a két összefügg? képen összesen négy, amelyeket vastagabb fekete és vékonyabb vörösessárga kontúr élesít ki finoman.

Fogalmi dimenziónkban ezek az androgün formák leginkább ketté vágott tojásként, szemként, magként, mandulaként ragadhatók meg, esetleg szokatlan alakú bolygóként.

Vagy másként.

A formák, megtükrözve önmagukat, beteljesülnek és nyitottak maradnak.

A kék szín megszólít, hív, önmagába belevonz, mint az ég, a tenger, Mária palástja.

Energiával telítetten vibrál, mégis megnyugtat.

Az alkotás nemcsak szellemi tett, hanem fizikai munka is; megmártózás az anyagban.

Az itt és most kiállító m?vész a teste – ujjai, tenyere, b?re – használatával, a legközvetlenebb anyagi kontaktussal dörzsöli, masszírozza, meditálja, figyeli bele a színpigmentet a papírba.

Minden érzékével az anyagra koncentrál, és egyre újabb dimenziókat hív el? bel?le.

A kék szín sebezhet?vé válik, puha és hajlékony mint a b?r, ám rendkívüli er?vel bír.

Teste lesz, teret teremt, és finom elszínez?déssel fényt szül.

Minden kép egy bels? állapot.

A sugárzó fény belülr?l születik.

Vajon mi van a színen belül, a forma el?tt, mi rejt?zik a kék mélyében, vagy a mágikus
hetes szám mögött?

A kerettelen képek határtalanok, és határtalanul többszörözhet?ek.

Szabadsággal élnek, szabadságot adnak.

A papírlapok szélein a rostszálacskák a végtelen felé nyújtóznak, és könnyedén vonzzák a képbe környezetüket.

Itt, ebben a különleges keresztény templomtérben a sok dimenziós képbeli kék érzékeny dialógust folytat a kékre színezett fallal.

„Kékít?t old az ég vizében.”

Az itt és most kiállító m?vész egyes képszer? objektumainak a mozgás dimenzióját ajándékozta.

Korunk technikájának segítségével vetíthet? fénnyé alakította ?ket, és zenei hangot társított hozzájuk.

Kizárólag a saját teste mélyéb?l el?rezonáló hangot, amelyet korunk technikájának segítségével formált meg és tett rétegessé.

Az anyag anyagtalant szül.

A hang is lehet több dimenziós.

Ha nem mélységre és magasságra, ritmusra és változatosságra törekszik, hanem hogy felhasítsa az id? méhét.

Ebben a hangos mozgóképben önmaga farkába harap az id?.

Az itt és most kiállító m?vész számára a legutóbbi évek elemi képalkotó anyagok fizikai és gondolati tanulmányozását, felfedezését és újra-felfedezését jelentették.

Az id? méhéb?l el?kanyargó, nevezetes SELYEMÚT mentén.

Birodalmak, nyelvek, kultúrák, hagyományok, szellemiségek, id?k, érintések, teológiák és technológiák, dimenziók és nyersanyagok artériája.

Eperfa papír, tinta, korom, tea, hamu, lapis lazuli, selyem.

Az úton vándorló figyelmes ember nem marad érintetlen.

Ami összeköt, az egymás meghallgatására is késztet.

Az út éberré tesz.

Az itt és most kiállító m?vész a leganyagibb tapasztalások révén bels? úton jár.

Az út állomásaiként önmagát határozza és jeleníti meg.

A földi jelen téridejében magához szólít minket, megosztja velünk, amit keresése közben megtalált, minden igyekezetével közösséget teremt, és örül, hogy az úton egy id?re a társai vagyunk.

Egy magyar református lelkész ausztrál unokája.

A keresztneve Dawn, amely a mi nyelvünkön Hajnalt jelent.

Amikor az éjszaka fekete-kékje meghasad, és rövid vörösessárga átmenettel fehér-kékre vált.

Hogy aztán minden teret betöltsön, és minden egyéb színt megteremthessen a fény.

Dawn Csutoros 2017. szeptember 10-én nyíló kiállításához

Numinous diptych 1-2
Genesis 1-7
Infinite Distance, Immediate Presence (videó)

Szentendrei Evangélikus Templom

Mispál Attila 2017
Theatre Director
Hungary